nekem mindent megér a nehezen megszerzett nyugalmam. amúgy is rendkívül rosszul érzem magam a bőrömben, átlag másfél órámba kerül, míg ki tudok lépni az utcára. amikor hazamenekülök, akkor meg az a rengeteg felpróbált és elvetett, elszomorító ruha vár csak az ágyamon megrovó bizonyítékként: na tessék, beleadtál apait, anyait, aztán minek. így inkább ki sem mozdulok. ne legyenek sztorik, ne legyenek strigulák.
de Juci azt mondja, ugyan nézzek már le csak egy kora esti happeningre, aztán hazamenekülhetek a paplan alá. oké, elígérkezem és két órát töltök a kiábrándító készülődéssel. az eredmény a szokásos, bőven túllövök a célon: kificc, felpush, mindezt feldobva egy biciklire. így ijesztgetem rendre a turistákat a hídon átkarikázva. a legnagyobb problémát mindig a lelakatolás jelenti. mert az már nem szexi stuff. ha guggolok, az látszik ki, ha hajolok, abba látnak be. szóval nagyvonalúan túl kell lendülni a bénázáson és ha végre kattan a lakat, nem körbenézni, hogy ezt vajon kinyomta fel a youtube-ra. elérem a destination point-ot és rárepülök Jucira. nincs már a Mikában alaposan begyakorolt hatásos entré, igazából itt sem vagyok. repül egy fröccs, mert hogy a nyugalmamhoz az is hozzá tartozik, hogy már semmi Jameson. de Juci aszondja, neki jelenése van a szomszédban, mert hogy ott vár a kábé óvodás korú lovagja. na ezt meg kell néznem, repül még vagy három fröccs, aztán továbbkísérem a következő helyre.
sok sok csávó áll kinn az utcán és már messziről kiszúrják kopogó cipőinket, drei wetter taft hajdobálásunkat és a feltankolt bájital hatására belőlünk kitóduló feromonokat. a sokból az egyik csávó felkiált, "na mi van Juci, hoztál erősítést?" mire Juci: "Igen Tivi, őt neked hoztam" dzsízösz, semmi ilyenről nem volt szó, Juci, ne már, tudod, a nyugalmam. inkább körülményesen lekötöm a bringát, hogy mindenki azonnal elfelejtsen, de Jucinak ott esik le, hogy állítólag mi "perfect match" leszünk. hát szerintem nem. engem mindenki csak hagyjon békén. de persze jól esik azért a játszmákat nyomni és ez a csávó meg tök szórakoztató. játszmázásban nagyon király vagyok ám. ezek a körök marhára mennek. csak sajnos semmi egyéb, ami ezután következik. mondjuk egyértelműen idősebb nálam kábé egy huszassal, de hát nem mindegy? amikor rákérdez, kábé tízzel alásaccolom, ne kókadjon, és rendeljen csak nekem jószívvel egy következő fröccsöt. továbbiakban meg úgy sem vesszük komolyan egymást.
a fröccs megérkezik, és valami irgalmatlanul, ihatatlanul szar. ezután a bő félév után, ami a hátam mögött van, én tényleg minden vagyok, csak nagyságos asszony nem. sőt, ittam én anno a Rege Presszóban 72-ér' nagyfröccsöt, tequilát nájlon zacskóból és sangriát langymelegen. általában csak a cél volt a fontos, nem az odavezető út, de ezt azért mégsem. a fröcssöt köszönöm, nem kérem és tkp haza is mennék. de Tivi nem hagyja. nyomul, udvarol, fejenáll, csak maradjak. de belőlem kijön az őszinte: "de hát Tivi, szar a szesz, minek maradjak?". óó, csak ennyi a probléma? hát akkor ő azonnal idevarázsol két üveg finoman behűtött, díjnyertes francia bort. hát mondom apukám, sok mindent hallottam és láttam már, de ilyen borocskák nem repülnek alacsonyan itt a budapesti éjszakában. de neki éttermei vannak, adjak 5 percet, itt lesz minden, amire vágyom. hát öt perc belefér, mutasd mid van.
5 perc múlva megáll egy taxi, a sofőr kinyújt két, a párától gyöngyőző palackot, sőt a nagyfőnök utasítására még a trafikba is beugrott cigit venni nekünk. nice. na varázsoljál csak apukám, ez tetszik. az egyik bor gyorsan elpattan, a műsor szórakoztató, de én mégis inkább hazamennék. na következik akkor minden, ami ilyenkor szokásos. ő itt lakik nem messze, csak ugorjak fel beszélgetni, egy ujjal sem fog hozzám érni. blabla. de végülis a Puch kosarába berakja a másik üveget, ami konkrétan többet érhet, mint az egész bringa, és azt mondja, azt majd legközelebb együtt isszuk meg valahol máshol. okéé, na ez az, amit már nem hiszek el. de tényleg. jó, akkor hívjál fel. jó.
na hát nincs kedvem tovább folytatni ezt a beszélgetést, a lábamat a gázra teszem és röhögve elkerekezem, miközben hátradobom, hogy "el sem kérted a számom". de meglepő válasz érkezik: "nem kell elkérnem ahhoz a számod, hogy holnap csörögjön a telefonod". nofene.
meglepő módon másnap nem csöng a telefonom, de még meglepőbb módon harmadnap igen.
- haló?
- haló Tivi vagyok.
- heló Tivi.
- elmegyünk strandra aztán meg a Halkakasba?
- hát én már kint vagyok a strandon Balcsin
- ó. holnap nem érek rá, de holnapután?
- holnapután én nem érek rá. de azután talán.
- azután nekem nem jó. akkor mi lenne, ha autóba ülnék és másfél óra múlva felszednélek a strandon, kivennénk egy házat Füreden és ott vacsiznánk egyet?
- őőő, a lángosos és a vizibiciklis között fekszem rózsaszín törölközőn.
- megyek.
és jött. két óra múlva kiszállt a lesötétített BMW-ből a RayBan-es csávó és strandgatyában a lángosos előtt engem keresett. én behúzott hassal fekszem és talán egy fél órája már nem veszek levegőt. hogy lehet úgy felállni egy strandtörölközőről, hogy egyenes marad a derekam(hájam)? helló Tivi. helló bébi.
öreg strigula
