szóval Laci nem hívott. az egész hetet ennek a jegyében töltöttem. áá majd biztos este, áá majd biztos holnap, áá majd biztos amikor haza visszajön, vííídékről. de semmi, csak a néma kuss.
jóoké, akkor megpróbáljuk túltenni magunkat az ügyön és elhessegetni a gondolatot, hogy velünk van a baj. biztos csaja van, biztos impotens, biztos nem olyan csajt szeretett volna levadászni az éccakában, aki a második randi egy meghitt pillanatában carbonaraval a szájában - amit természetesen kanállal tekert be az Olaszországot megjárt fejébe - Hegelt emlegeti. (ide kéne most a 9gag-es mém: Oh God Why?)
na mindegy, nem kell nekünk ez a Laci gyerek, ellenben a könnyebb emésztés érdekében hívjunk meg pár csajt a budai penthouse-ba, vásároljunk egy Pannonhalmi Tricollist és némi sajtot, vegyük fel a héten vásárolt 12 cm-es sarokkal ellátott surranót, miniszoknyát, alkossunk mély dekoltázst, és pingáljunk fekete szemhéjpúderrel, amikor csöngetnek.
megérkezik Zsuzsi, de nem egyedül jött ám, Gere Fricije kíséri. jóó lesz. szenteljünk néhány mondatot a májusi esküvőjének (!!), egyébként tényleg irigység nélkül. na nem azér' mert a férjeura gázos, hanem mert megérdemli, hogy ne kelljen részt vennie a strigulahuzogatásban. majd nyissunk ajtót Ancsának, aki szintén kísérettel érkezik, Takler siller van a hóna alatt.
na már jól utánajártunk ezeknek a nedűknek és közben a körömreszelést, -lakkozást is megejtettük, amikor befut Olga, aki szintén kváziházas és hoz egy kis cégesajándékból visszamaradt szerb chardonnay-t, ami inkább pukiszagú, mint bármi, de azért ezt is benyomtuk. mivel Olga későn érkezik, ráadásul bulizni sem akar továbbmenni, így az alapozás elhúzódik fél1-ig, majd kiadom az ukázt az indulásra, a tegnap megnézett Chaplin filmből idézve: "James, hol a Rolls Royce, kimozdulunk, kimulatjuk magunkat".
mi az, hogy hol a Rolls Royce, hát hol lenne? nem érdekes, Olga hívja az emberét, és sürgeti is, mert látja elszántságunkat, így 5 perc múlva ő beugorhat a pizsis pasija mellé a cégesautóba, mi meg a taxiba és bemondjuk a gps koordinátákat: a Fogasházba.
Takikám nyilván nem tudja, miazúristen az a Fogasház, így udvariasan útba igazítom: hát az akácfa utcában ott a fogaknál, majd szólunk, de látni is fogja. a taxiban kellemesen összerázódik az apátok nektárja taklerbácsival és a pukiszagú szerb borral, amin a habzó bor még egy csipetnyit bolondít.
akácfában satu, aszondja Taki bá is, meg Zsuzsi is, hogy megérkeztünk. nagy mellénnyel berombolunk az ojjektumba, de nekem itt valami bűzlik. hát mondom, lányok itt valami nagyon nem olyan, mint szokott lenni. itt valami nagyon nem adja. egyik pultnál aszondják, hogy menjünk a másik pulthoz, ott szóda helyett tonicot számol a csajszi, elfelejt egy ötezrest visszaadni, majd amikor minderre figyelmeztetjük, odalöki a vodkaszódákat vodka nélkül, citromot sem mellékelt hozzá, így kérjük szépen, részegen, a panaszkönyvet meg még egy löketet a poharunkba, és nagy duzzogva, mindent, ami a pulton van, a retikülünkbe söprünk. 70 db söralátét - check, 50 db szívószál - check, 4 db itallap - check.
hoppá, ezen a ponton rendkívül éles szememmel kiszúrom az itallapon a félreérthetetlen bizonyítékot - sufni. SUFNI. tehát nem Fogasház, hanem Sufni. na itt volt a hiba. ital ledönt, helyről kiront, egy kapuval odébb, szekuval jófejkedés, sor elejére beállás, Fogasházba benyomulás (ejj de szépen lenne ez összemontázsolva egy Guy Ritchie filmben). úgy teszünk, mintha nem éreznénk azt az éteri pizza szagot, ami ott terjeng. nem is szólunk egymásnak erről a kínzó kérdésről. itt én már nem annyira vagyok képben, részletek vannak meg, hogy gyerünk anya, menjünk eltovább. majd a meglovasított itallappal ütöm az utcán - viccből - idegen biciklis fiúk fejét. és hát hol kötünk ki, na hol, a Mikában.
ruha ledob, vodka bedob, jöhet a menet. Zsuzsi kerítőnősködésbe fog, aszondja, "csávó hé te, ott. idejössz." nekem szintén megmutatja, merre van az előre. és már minden el is van rendezve. én a fehér ing gallérjáig látok, följebb azt hiszem nem is nagyon mertem nézni. inges jólesz. kendős haverom a maga elementáris stílusával üdvözöl és nyomul, Zsuzsi arrébb tolja. ismerős ismerőse éppen csak egy fröccsöt szeretne nekem vásárolni, Zsuzsi arrébb tolja. 26 másik éppen csak a seggemet szeretné megfogni, Zsuzsi az egész kibaszott tömeget szívószállal a szájában fenyegetve arrébb tolja.
próbálok ám vegyülni is, amikor pl ilyen mondatot hallok egy csaj szájából: "a lényeg, hogy szórakozni jöttünk ide" - hát mondom magamban, milyen szimpatikus mondat, ezzel csak egyetérteni tudok, így odafordulok és asszem odaordítok, hogy "erről van szó, szórakozni vagyunk itt". de a hölgyemények nem veszik jó néven a közeledésemet, a dekoltázsomra tekintenek és felvont szemöldökkel beleundorodnak a vodkanarancsukba. hát jól van, annyi baj legyen, éppen lereagálnám a rám vágott fejüket, amikor Zsuzsi ismét rendbe rak és megmutatja, melyik irányba jófejkedjek, mielőtt itt megvernek.
lányok nemsokára bemondják az unalmast és cukin, aggódó tekintettel, de mint akik jól végezték dolgukat (és tényleg jól), hazamásznak. később látom csak azt a tengernyi nem fogadott hívást, amit Zsuzsi férje eresztett meg és azok, akiknek megígértem, hogy ott leszek a Fogasházban.
és eljött az az awkward moment, amikor elkezdtek minket kitessékelni a helyről. aztamindenit, tehát minimum fél5 van. megkeresem az aszeszoárjaimat a helyen, ebben az inges és a jóindulatú nem jószagú szekus van segítségemre, majd maradék bájomat megőrizve felhúzom magam a lépcsőn a felső pulthoz, ahol sokad magammal vízért könyörgünk. jön egy csávó, akit mintha már láttam volna. aszondja mondjam meg a nevem, mert ő be akar jelölni fácsén. mondom, mi van? aszondja, mondjam meg a nevem, ő csak ennyit kér. mondom, az túl bonyolult lesz, mert nem úgy írom, ahogy mondom. kimondani jelen helyzetben nem is nagyon bírom. szóval hagyjon má. de mondjam meg. megmondom. reakció: csodálattal vegyes hülye fej. hát erről beszéltem. térülök-fordulok, megint ott van a nyakamban, hogy mondjam meg még egyszer, már telefon van a kezében, hogy azonnal le tudja jegyzetelni, hátha úgy megérti. de nem megy neki.
még négyszer jön oda, miközben ismerős ismerőse talál meg újra. és elesettségemet felmérve beszélgetni szeretne. beszélgetni, hogy hogy vagyok, meg mit csinálok, meg mire is vágyom úgy igazán. nem pattintom le, mert cuki, meg jó indulatú, meg minden ok, csak néha megszorítom az inges kezét, hogy jelezzem, én igazából vele vagyok. ő meglepően türelmesen vár és közben nyomogatja a telefonját.
szeku megint jön, most már a rendőrök is jönnek, tényleg zár a hely. és pár pillanat múlva az utcán találom magam. három pasival. az egyik még mindig a nevemet kérdezgeti, a másik az ismerősöm ismerőse, meg az inges. miss strigula és a három muskétás. és akkor ezen a ponton megint elmorzsolom magamban a szöveget, amit már oly' sokszor: "anyám, ha látna".
kérdem az ingest, ő merre megy. erre egészen elképesztő módon, bemondja az utcát, ahol lakom. ami azért volt ügyes trükk, mert még a nevemet se mondtam meg, azon kívül, hogy Éden Vállalkozó Duckface vagyok, hisz ő meg bizonyára Ács Fater Ingescsávó. szóval hívok egy taxit, lepattintom a név-fetisisztát és a hozzám túl rendes ismerősöm ismerősét, majd bevágjuk magunkat az ingessel a járműbe. hagy legyen annyi suspence a dologban, hogy itt a történetet annyival lezárom, hogy ő adta meg nekem a számát.
wáháhááháháhááháháh, nincs izgulás, hogy felhív-e!!!!!
na ez egy strigula.
