2012.12.18.
20:57

Írta: FalseAlarm

Gyerekkel fűszerezett strigula

Tivivel beülünk egy ősmagyar gyros tálra még a strandon, mégse rögtön a nászutas lakosztály kibérlésével kezdjük egymás megismerését. még a gyros előtt azonban jön a fekete leves. egészen pontosan 16 évvel idősebb nálam Tivi és kábé ugyanennyivel fiatalabb nálam a gyereke. oké, értelmezzük csak ezt az apró részletet: nekem konkrétan a 10 deka sütőtökös répapüré volt a napi adagom anyu ölében, amikor neki azonos mennyiségű khmkóla volt a betevője valahol Marseille-ben. rendben, értem. két elvált feleség, az egyik üldözési mániás és naponta 70-szer hívja, ő a gyermeke anyja, still HTB. rendben, értem. az elkövetkezendő 3 hétben egy olyan nap nem lesz, amikor ő is ráér és én is. rendben, vettem.

hát akkor én elbúcsúznék a haveroktól plusz összekapkodnám a cuccaim, feltalálja addig magát köztük? persze. srácok, ez itt Tivi. szia Tivi. szevasztok, Tivi vagyok. majd leült a 30 másnapos huszonéves közé ez az ember, aki olyan mint Gianni és Magnum keveréke és alaposan kikérdezte őket, hogy milyen drogot használtak tegnap, hogy még mindig a saját nyálukban alszanak a nyugágyban fejjel lefelé. és persze azt is ismertette, hogy amikor ő azt használta, akkor hol és mi történt vele.

akkor hát ha minden részletet tisztáztunk, menjünk, nézzünk utána annak a vityillónak, amit beígértél apukám. azért előbb megállunk egy kicsit romantikázni Sajkodban, ahol rádöbbenünk, hogy átúszás, meg bor hetek, meg minden egyéb van éppen Füreden, szóval jobban járunk, ha a Club Tihanyban húzzuk meg magunkat. a két pár flip-flop benyomul hát a kicsit megkopott, de magát még mindig luxusnak tituláló ojjektumba és szobát kér. aszondják van csóró lakosztály, van a közepes meg van a legfelső emeleti, panorámás, légkondis. utóbbira bólint rá a majdnem apám korabeli csávóm és egy kicsit feljebb túrja a RayBant a fején, miközben másik kezével engem sem rest biztatni tomportájékon. a kis párosunk persze a recepciósoknak nem újdonság, szemrebbenés nélkül konstatálják ahogy a bejelentkező papírok kitöltésénél kiderül, mennyire jól is ismerjük egymást:

- mi is a neved?
- Strigula
- hogy is írod?
- ES TÉ ER...
- mikor is születtél?
- előtted 16 évvel

najó, költsünk el egy romantikus vacsit Tihanyban gyertyafénnyel. persze azért köss bele a pincérbe, fitogtasd, hogy elmúltál már negyven és nem jössz zavarba egy kis jelenetrendezéstől, csak mert nem 7 fokos a pezsgő, hanem 9 így a kinti 42-ben. végül vonuljunk vissza a lakosztályunkba, ahol aztán teret adhatunk a frusztrációk kiáradásának. a kilátás szép, a lakosztály jó, de hát a teljesítménykényszer nagy úr. nem baj apukám, ne stresszelj, lesz ez még jobb is. tudod, én még fiatal vagyok, kivárom.

aztán másnap mindenki ment dolgára, én a huszonévesekhez, ő a negyvenpluszosokhoz. este aztán persze hív, hogy ha befejeztem a tóparti mulatozást és visszaértem a városba, ugyan átmegyek-e mégis. mert ez a 3 hét szünet most elég trének érződik, amit kényszerűen tartanunk kell, hisz nem nagyon érünk rá egymásra. hát éppenséggel átmehetek. ok, lesz bor.

megérkezem, ajtót nyit neglizsében, aszondja, nézzek körül, neki még le kell tusolnia. fullos belvárosi pecó. ízléses, férfias, csak minden négyzetméterre esik egy eldobált gyerek játék, semmi baj, nem nézek a földre és átlépek minden "gondon". a telefon persze csörög, miközben tusol. nyilván a gyerek anyja az. a nők érzik az ilyet. vajon felvegyem? :D muhaha. inkább nézelődöm még. tetszik, amit látok, de amikor kilép a fürdőből, mint Jack Nicholson a Lesz ez még így se-ben, mégis csak felteszek egy kérdést: hol vannak a könyveid? arcizma sem rezzen: abban a 8 dobozban ott a sarokban. oké, akkor sajnos ebből nem tudok következtetni milyen ember lehet ez itt, aki már a kanapén bontja a bort.

na aztán nem soká hazabiciklizem, nem vagyok jó az ottalvásban, de előtte még meghallgatom, hogy én milyen csodálatos vagyok, mennyivel hamarabb meggyógyítottam, mint a pszichológusa. hát ennek örülök, de engem ki fog meggyógyítani? na mindegy, akkor most már tényleg pá 3 hétre.

de pár nap múlva ismét csöng a telefonom, mégis csak rám ér, és mégis csak miharabb látni szeretne. hát hol vagy Tivi? hát a gyerekkel a strandon, de hamarosan a kocsmában lesz, ahol találkoztunk, már hívott taxit. miért? nem ülsz be az autódba vizes fürdőgatyában vagy nem fér be a bömbibe a gumi kacsa? ja, nem azért. csak éppen beivott. ja, hogy úgy, a gyerekkel a strandon...

na mindegy, megjelenek a kocsmánál pár óra múlva. lehet vagy este 10. de hát itt van egy gyerek. jézusom, itt van egy gyerek! jézusom, ez a gyerek ez jön és felmászik a biciklimre. és az apja bemutat neki. gyerekem, ez a néni itt a Strigula néni. szia néni. szia gyerek. elviszel egy körre? háááát. de mielőtt kimondanám, hogy félek a gyerekektől, az apja már meg is ígéri neki. hát így esett, hogy egy gyerekkel a csomagtartómon kerekeztem a budapesti éjszakában este 10-kor, miközben az azt kérdezte tőlem, hogy ezt elmesélheti-e az anyukájának, hogy "kapaszkodva-biciklizett".

mi lesz ebből strigula

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://strigula.blog.hu/api/trackback/id/tr774958761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása