na jó, semmi para, a tegnap fiaskóját majd ma kiküszöböljük. találkát beszélek meg egy barátnőmmel az Ankerbe. kirittyentem magam és bebuszozom a városba, betipegek az Ankerbe, ránézek a telómra, egy picit korán jöttem, de érkezik is a csajszitól egy sms: lekéste a buszát, háromnegyed óra múlva ér csak ide.

kirááály, mondom magamban, épp csak tegnap volt, hogy "nem kóser"-nek nyilvánítottam egy magányosan viszkiző úriembert ezen a szent helyen, elég hamar eljutottam oda, hogy én is ilyen szánalmas legyek. de ha már lúd, legyen rúd, kikérem a dupla Jamesont, rápippantok a cigimre és nem ám a pultba borulva próbálok rejtőzködni, hanem kisétálok a dobogó szélére és csekkolom, hogy van-e hely valahol. ami nyilván nem úgy tűnik, mintha helyet keresnék viszkivel és cigivel, hanem mintha valami egész mást. mindezt miniszoknyában, a jól láthatóvá tett lányokkal a kirakatban.

jó sokan vannak, beletelik legalább tíz percbe, mire látok egy megürült asztalvéget. odatipegek, sziasztok, leülhetek ide? kérdem a két srácot, akiket láthatólag egyáltalán nem bűvöl el a kérdésem. aszondják: ja.

lecsüccsenek és folytatom tovább kívánatos tevékenységem. odakóborol egy fickó, megkérdi, hogy a két üres székre, ami mellettem és szemben van velem, pályázhat-e. mondom neki, hogy igen, az egyikre várok valakit, de a másikkal rendelkezzen kedvére. kiszabadítja és elég szerencsétlenül kábé beül a zongorába. és ül és nem csinál semmit.

én szintén ülök, de nekem sok dolgom van. iszom és cigizem. majd valami isteni szikra jön és kinyögöm a jól bevált mondatot: nem jönnek?

aszondja, nem, hogy basznák meg, mindenki tetvészkedik. beszélünk pár szót. majd ülünk tovább. gondolom magamban, hogy most te jössz csávókám, én már megtettem az első hatalmas lépést. neki is bátorodik, megkérdezi, hogy kiszállhat-e a zongorából és esetleg ülhet-e a szoknyám mellé. felhatalmazom rá. beszélgetünk, semmi különös, de aranyos. megérkezik végre a barátnőm, aki cuki és nem azt mondja neki, amit sok barátnőm mondana, hogy kivagytekotródjálinnen. kiderül, hogy a figura fogja csinálni a cimboráival a zenét ma este. ó mondom, ő valaki itt, ez még jól is jöhet, bár akkor nem értem, miért a zongorában foglalt helyet. de fel nem tett kérdésekre mindig Jameson adja meg a választ: ki a faszt érdekel, most komolyan.

elkezdődik a buli, jönnek a haverjai, felmegy a dj pultba, én egy rövidet sírok valamelyik sarokban, majd rég nem látott cimboráim feltámasztanak. egyszer csak meglátom egy barátomat, akinek annyira csaja van, hogy nem is nagyon köszönhet nekem, ha nincs egyedül. elrugaszkodom az emelvényről és repülök repülök a nevét kiáltva. és amikor az ugrás íve már nem megszakítható, látom, hogy valaki jön mögötte. becsapódóm a nyakába és miközben nem merek felnézni, kérdezem, hogy a csajoddal vagy?

érkezik a válasz: nem, hála istennek. jóóó lesz. na lelkizünk egy kicsit, nagyon cukin próbálja velem elhitetni, hogy szép vagyok és ezt élveznem kéne. de nem nagyon hiszek neki. szóval kézenfog, és bevisz táncolni, amit megneszel a dj haverom, azonnal leront a tánctérre a pultból és lekér. én igazából már Jamesonnal vagyok. nem nagyon tudom, hogy mi van, kérdezem a sráctól, nevezzük Balázsnak, hogy ő nem érzi úgy, mintha figyelnék? nem, ő nem érzi úgy, én viszont igen, na mindegy. táncolunk, smárolunk majd no matter what, elő a farbával, úgy érzi, azt kell mondania nekem: szerelmes vagyok.

pfffffffff mondom, ez meg mi, inkább táncoljunk. rázom tovább amim van, elöl hátul, jobbról balról. egyszer csak rám köszön egy fiú meg egy lány és irgalmatlanul mosolyognak. hát mondom de cukik, ismerősek valahonnan, de honnan is?? mindegy, mondom én is, hogy óóóó szevasztok és meg sem próbálok gondolkodni, hogy vajon honnan is.

Balázs aszondja, üljünk le egy kicsit, így teszünk. majd jön az örökzöld: menjünk el innen egy csendesebb helyre. hahahahhahah. hát mondom, nem fogunk, de azért köszi. kicsit még próbálkozik. én pedig haza kívánkozom. okvetlen adjam meg a számom. höh. azt meg minek, mondom. na ne legyek már ilyen. jó, akkor kéretem magam: de úgy sem fogsz felhívniiiiiii. jaj, ne legyek már ilyen.

megadom a számom, hazakotródom, mereven alszom 10 órát, reggel felülök, víz, kávé, nyögés és önsajnálat, majd beugrik!!! jézusoooom, akik rám köszöntek, azokkal együtt nyaraltam tavaly 3 napot a tengernél! hell yeah, akkor még az exemmel voltam. és nem Jamesonnal. mi az úristent gondolhatnak, na mindegy. arra az elhatározásra jutok, hogy erről már igazán blogot kéne írni.

persze Balázs nem hív, következő nap is kimozdulok, valami szülinapi bulin vagyok (3. night out), amikor jön az sms, hogy ne haragudjak, hogy nem keresett tegnap, de nagyon kész volt, elmegyek-e vele meginni egy pohár bort másnap. küldöm a szoftos lepattintós választ, hogy a másnap pont nem jó, de a héten valamikor jó LEHET.

egy hét múlva jön az sms: ne haragudjak, hogy nem keresett, de szerinte nem illenénk össze. azért nagyon örül, hogy megismerhetett, vigyázzak magamra.

hát mondom, ez szakított velem. most könnyesre sírom a párnámat :D vissza se írtam, hagy legyen meg az öröme, hogy ő tett pontot a dolog végére.

strigula: na ne nevettess