itt vagyunk az éjszakában hárman. a gyerek, a Tivi, meg én. szerencsére a gyereket pont elkaptam, amikor a székről az asztal sarka felé zuhant, az apja meg kint dohányzott. jézusom, egy gyerek. mega para lesz. Tivi aszondja, most már ideje lenne a gyereket lefektetni, de könyörög, várjam meg addig itt a krimóban. őőő. elemezzük csak: üljek az idült alkoholista cimboráiddal, a pultossal és a tulajjal szemközt egy fél órácskát, akik egyszerűen nem tudnak máshogy nézni, mint azzal a tekintettel a fejükön, hogy "meg leszel... hálálva", amíg te idegesen mesét olvasol? hát ne már. de légyszi légyszi légyszi, nagyon fontos lenne, hogy még együtt lehessünk. hát jó. igazából az eső is eleredt, akkor várok.
jó meleg eső van, és iszonyúan zuhog. a gyerek bent alszik. ne ébresszük fel a nagyon fontos megbeszélendőinkkel, inkább álljunk ki a teraszra ruhátlanul ázni. na mit akarsz mondani Tivi? hát azt, hogy mióta megkérdeztem, azóta marja őt, hogy el kell mondja az igazat a könyvekkel kapcsolatban. milyen könyvekkel? hát hogy hol vannak a könyvei. mert hogy akkor ő arra a 8 dobozra mutatott, de igazából nem mindben könyvek vannak. de én ne nézzem őt vidéki bunkónak, nagyon szépen kéri. de micsoda dolog ez, hogy én semmi mást nem mondtam a lakására. ne haragudj Tivi. (WTF?) de ő elhiszi, hogy egy bölcsészhez képest egy senki, ő nem érhet fel hozzám könyvekben, de másban talán igen, csak adjak neki időt. ő mégis csak azt gondolta, hogy vagyok az idézem "bringás alter picsa, aki megjelent az éjszakában tütüben, bár gyanakodhatott volna, hisz a bringás alter picsák nem hordanak tütüt". jó Tivi, kapsz időt. én nem úgy gondoltam azt a könyves dolgot, hogy mutasd be a diplomád, hanem úgy, hogy ugye neked is megvan A piszkos tizenkettő?
én neki nagyon fontos vagyok, és neki nagyon sokat jelent, hogy én mindig ilyen megértő vagyok. oké. akkor haza is mennék, mert a gyereked még mindig 2 méterre alszik tőlünk. ne menjek, bár menjek, mert ha az anyja megtudja, hogy találkozott velem, akkor úgyis bosszút fog rajtam állni. majd azt mondja, a biciklizést a gyerek csak álmodta.
szép napok közelednek, már érzem. csak eljött az idő, hogy Tivi elutazott, de előtte három dolgot ígért meg: elvisz egy Michelin csillagos vacsorára, elvisz egy jó japán étterembe, és bemutatna a kanos haverjainak, akik azt gondolják, menő dolog ilyen kis pipiket hajtani. oké, I am looking forward to it. de valahogy hazajön és sehogy sem akaródzik jelentkezni neki. na mondjuk, amíg kint volt, sem serénykedett. de hát no para, egy ilyen korú ember már nem a telefonján lóg, biztos fontos meetingjei vannak, meg úgy egyáltalán, a külföld az mindig egy másik időszámítás. nem pörgök rá a dologra. és oké, biztos nagyon fáradt az utazástól, hát felhívom én, hogy mizu. ja, nincsen semmi, már egy napja itthon van igazából. ja?! hát akkor anyád. na de mindegy, erre se pörögjünk rá, biztos csak vissza akart zökkenni.
hát akkor, ha nem ajánlgatod a különböző már megígért programok vouchereinek beváltását, akkor tudod, mit? hetek óta egy jó lecsóra vágyom. összedobok egyet meg valami kis tortát, gyere át vacsizni. hát jó. terülj terülj asztalkám nálam a teraszon, mire megérkezik a nagy király. csak a boros poharakat nem raktam ki, mert nem tudtam, milyen bort hoz. finom vöröset hozott, ez három éve volt aranyérmes a Challenge International du Vin-en. hát akkor vedd le hozzá a vöröses poharakat plíz. erre cipőben átgyalogol a szőnyegemen és Tivi, az éttermes leveszi a kóstoló poharakat. hm. valamit biztos jobban tud, mint mások. az evőeszközöket is megkérem, hogy rakja szét. berakja a villát is, a kést is a jobb oldalra. kipattintja a bort, tölt, jó nagyokat kortyol, majd aszondja, ő nem híve a dugóval való buziskodásnak. oké, azt látom.
két órája üldögélünk ebben az édenkertben, ami a lakásom és a teraszom, még egy kurva szót nem mondott. megkockáztatva, hogy nem vág vissza a könyves üggyel, megkérdem, hogy tetszik neki a kuckóm. aszondja, fasza, de azért ő már olyan lakásokat látott, hogy ihajj. és akkor példákat is mond. jézusom, ez az ember mekkora köcsög. na mindegy, biztos csak gyerekeskedik, emelkedjünk felül ezen. is.
arról aztán már nem is beszélve, hogy a barátaim előtt rendszeresen iszonyú kellemetlen helyzetbe hozott. mert hogy nem nagyon akaródzott neki bemutatkozni. biztos mindegyiknek sok a könyve. viszont amikor éppen elég részeg volt hozzá, akkor nagyon örült nekem és ezt hajlandó volt kifejezni is. na hát én ezért csináltam ezt az egészet. hogy néha, még ha részegen is, még ha egy köcsög is, de mondja azt valaki, hogy örül nekem.
de sajnos egy ilyen korú embernek nem csak a frusztrációja óriási, hanem az egymást megnyomorító vita-rutinja is. szóval adódott az este, amikor én, a vérmes Strigula a gyomorszájba, bordaközé és agyalapba vágott alázásai után felhúzott szemöldökkel tátogtam, mint amikor Somló Tamás készül nekifutni egy összetett mondatnak. én nem futottam neki.
ezt aztán már tényleg ki kellett pihenni strigula
