amikor megérkeztem Olgához és beütöttem a kapuhívót: 69, már tudtam, hogy ez egy kemény este lesz. lassan órák óta csapatjuk be a fejünkbe a minőségi nedűket, de mivel szilárd elhatározás a "hat után nem eszünk", így kaját senki nem hozott. szóval a gátlások feloldása után annak kell nekiesnünk, ami van, mondjuk a Ferrero Rochenak. az híresen jó a borra. sebaj, a lényeg, hogy kalória legyen. lassan viszont el kell dönteni, merre kerekedjen az este. de mindenkinek másfelé van érdekeltsége.
megállapodunk az Ötkertben, ami a többieknek oké, én pedig csak azért tudom visszafojtani a hányingerem a gondolatától, mert ott kis eséllyel botlom nem régiben begyűjtött ismerősbe (értsd: strigulába). legyen hát az Ötkert, a taxiban pedig imádkozzunk, hogy ne legyen sor, ha már a VIP spanok basztak válaszolni a puncsolós-bejuttatós sms-einkre. sor van, viszont rutin is van, így a három kilométert lefaragjuk 2 centire, és kis felháborodást okozva beállunk legelölre.
még ilyen pozícióból is várni kell, hogy verné meg az isten ezt a helyet, de a retikülben közben zümmög valami sms. kikotorászom a telóm, miközben Ancsa próbál megóvni attól, hogy a várakozás okozta feszültségemnek köszönhetően ki ne dobjanak a helyről mielőtt egyáltalán illegál bejuthatnék. mert hogy nem tudtam a szekusokkal nem megosztani azt a kényelmetlenséget, amit az ácsorgás ilyen állapotban okozott nekem. szóval az sms Ancsa legnagyobb örömére eltereli a figyelmemet és befogja a számat: Igor írt! hogy franciásan írva a Creole-ban van.
hát válaszoltam neki, hogy én meg in da nébörhúd vagyok. szóval pár perc nem telt bele, már masírozott is felém Igor, a nagy, a tökéletes. de mivel százezer ember közül azonnal azért nem szúrta ki elhanyagolható termetem, így megráztam a kolompot és ordítottam: Igoooooor! húúúhúúúú. azt hiszem, ezen már a szekusok és a tolakodásunknak áldozatául esett sorbanállók is csak röhögni tudtak. Igor ma meggy piros ingben volt, még mindig törte az orosz-francia-angolt, de fuksszal felszerelkezve megkérdezte: do you like me or not?
of course I do, of course I do. Ancsa itt térdből picit megrogyott, és ha jól emlékszem, a kezemet morzsolta nagy erővel. majd amikor látta, hogy egy borválogatás beszél belőlem, egyszerűen inkább csak hátat fordított és nagyot sóhajtott. na Igor lekoccolt, mi meg végre beférkőztünk erre a példa nélküli szórakozóhelyre. asszem, amíg a ruhatárig eljutottunk, olyan hetvenen jöttek nekem és még a kabát raktározás is kettőötven, így Ancsa belém táplált talán egy vodka shotot, majd beperdültünk a tánctérre.
épp a rég nem látott sorstárssal igyekeztem felvenni a kontaktust, amikor valaki khm, a hátamra tapadt és nem tágított. óó, puszi, puszi, hogy vagy. hát hogy vagyok, úgy vagyok, hogy azt hiszem, valaki rátapadt a hátamra. és hiába nem teszek arra utaló magatartást, hogy maradjon, lehet, hogy orrba kell vágjam ahhoz, hogy kapcsoljon. ok, orrba vágom, megérti, elmegy.
akkor jön a török válogatott, mindenki kacsint és nyomják az igazi Tarkant, sikidim sikidim, egész addig vagyunk barátok, amíg ki nem verik a kezemből a piát, majd egy sorry nélkül hátat nem fordítanak. gyülemlik a feszkó, de örök megmentőm ismét elrángat és magyaráz a mély levegőről. oké, de hát ez mégis csak kibírhatatlan, Zsuzsi, mutasd az utat!
Zsuzsi eleinte azzal próbál lerázni, hogy ez itt a kert, válogassak csak. de valahogy nem megy, szóval tovább pusholom, hogy mondja meg a frankót. akkor aszondja látott itt az előbb valakit, aki bejövős lenne, de volt ez már vagy húsz perce, szóval várjak türelmesen. na ez az, ami nem megy. úgy általában se, alkonyat után meg végképp nem. akkor Olga ura mondja, hogy valamelyik bokorban Ryan Goslingot látta. odamegyek az elsőhöz: somebody told me, you were Ryan Gosling. korrekt válasz érkezik: hö? hát elismétlem. eztán már meggyőző válasz érkezik: no, I'm not.
hmm. micsoda vérbő ember. táncolunk tovább a törött üvegeken. Zsuzsiiii, hol van a bejövős? Zsuzsi megunja, random csávóra rámutat: ott! és biztosra megy, fehér inges. ajajj, odamegyek és ismét eredeti szöveggel indítok: do you speak Hungarian? (a logikát a kérdés mögött magam sem találom). végre értelmezhető válasz érkezik: igen, beszélek. remek, ennyi kezdetnek elég is lesz. táncolunk, bondingolunk, vagyis vásárol nekem szeszt. annyira jól megy az ismerkedés, hogy nekiszegezem a kérdést az elmúlt hónapok tapasztalataiból kiindulva: van csajod? aszondja, nincs. de most már nem állhatok le. tovább faggatom: akkor hol a bibi? őszintén válaszol: májusban költözöm Floridába. oké, dekódolom ennek a jelentését és kihozom az estéből a lehető legtöbbet. aztán mikor kérdezi, hogy láthat-e még. nemmel felelek. már a taxival hazafelé tartok, amikor Igor hív, hol vagyok, most jutott be. vagyis ő nem tolakodott, hanem három órát sorakozott.
Florida strigula
